Szívből szólok

Mámi már bottal járt, amikor megismertem. Volt egy balesete, ami után egyik lába rövidebb volt, mint a másik, és ezért az egyik cipője is magasabb volt a másiknál. Úgy hívtuk nyuszicipő. Mámi szerette a sört, annak is főleg a habját. Vasárnap ebéd után mindig kért egy kicsi pohárral. Hangsúlyozta, hogy neki csak habot töltsünk. Egyszer…

Régi mondatok, szavak, nevek, amiket gyermekkoromban naponta hallottam, ma már csak a hosszú távú memóriám küld néha egy ilyent, hogy szórakoztasson. Megosztok párat. : ) Menyek a tyúkokot rekesszem bé. Vágjál kicsi füvet a pipéknek. Szedjük le Máminál a fuszulykát. Ültettem kotlóst. Bújj át a kicsikapun. Hallode? Az egér a falba motorbiciklizik. Gépes fagyi a…

Munka után egyenesen a Billa felé vezet az utam, ha enni akarunk valamit hétfőn este, és legtöbbször akarunk, tehát parkolok és megyek a bevásárlókocsikhoz. A pénztárcámban kotorászok, egy euróssal működik csak. Ekkor megmozdul valaki a sarokban és nagyot köszön. Az újságos néger az, itt téblábol, mint mindig. Egy pár újságot tart maga előtt, néha befalja…

A vasárnap délutánok úgy tizenöt-húsz éve Csomafalván az erdőn teltek, ahol ilyenkor már a nap utolsó sugarait élveztük. Pontban hatkor elment a csíkhúzó az égen, és akkor mama azt mondta, hogy pakoljunk, a nap is mindjárt elbújik a fenyőfa mögé és csak fázni fogunk. És amúgy is mindjárt kezdődik Izaura. Ezt egy adag héccencség követte nagyapám részéről, de…

Busszal és villamossal járok munkába. Ez időben kifejezve kb azt jelenti, hogy ha 7.30-kor kilépek az ajtón, akkor 8.30-kor lépek be az irodába. Olvastam, hogy akik húsz percnél többet ingáznak naponta, azok nagyobb eséllyel égnek ki. Én ez ellen jó könyvekkel harcolok, vagy mostanában a haikuírással. Dobolok az ujjaimmal a busz ablakán, ahogy számolom a szótagokat. Vagy ha összeállt a…

A mai haiku alapgondolatát ebből a könyvből merítettem. Régi naplóimat fellapozva tapasztalom, hogy évről évre nagyobbat fejlődök. : )

Ha zavarba szeretnél ejteni, kérdezd mindig ezt tőlem. Mert most, amikor kérdezed kicsattanok az örömtől, de tegnap éjjel rémálmom volt és arra ébredtem, hogy nem is alszom, közben szégyellek egy egy hete történt nyelvbotlást, örvendezek egy váratlan üzeneten, nosztalgikus vagyok valami öt éve történt dolog miatt, hálás a ma esti jazzkoncertért és már alig várom a holnap reggelt, hogy kávét főzzek,…

A harmincnapos kihívásokban főleg az a kihívás, hogy az ember következetesen, minden nap megcselekedje, amire vállalkozott. Csütörtökön ezt kimaradt. Pénteken is. Az okokat nem kommentálom, de itt az ötödik haiku. Hurrá.

Angelo Branduardit hét-nyolcéves korom óta ismerem: ő a fekete göndörhajú zenetanár a Legyetek jók, ha tudtokban, ő is komponálta a film teljes zenei felhozatalát. Most jövök a koncertjéről és elmondhatom, az idő az ő haját teljesen kifehérítette, az én lelkemet a hét-nyolcéves énemhez képest nagyon érzékenyre hangolta. Csak szünetben nem sírtam. 🙂

Még mindig próbálok rájönni, mitől volt olyan szívfájdító ez a látvány.