Szívből szólok

Napjaim fénypontja reggel nyolc és fél kilenc között a pillanat, amikor a buszon kinyitom az aktuális olvasmányomat és megcsillan rajta a napfény. Imádom. Feltölt életerővel, vidámsággal, optimizmussal. A naiv gyermek (vagy egy bölcs öregasszony) ilyenkor azt mondja bennem: nincs ma semmi, ami ne sikerülne, Kata.

Ahogy október a képeslapok jegyében telt, úgy a novembert a haikuk havának tituláltam. Íme, az első. Gyönyörű november elsejém volt, hosszú sétával, természettel, szerelemmel. Közben megszületett ez a haiku is, és estére eszembe jutott, hogy ma 10 éves ez a blog. Aki nem hiszi, görgessen utána. Puszi, Kata  

Én is eljöttem otthonról a jobb életminőséget keresve, ezért nem tartom fairnek azon verni a nyálamat, hogy mindenki maradjon otthon. Mit tudom én, hogy még hány magyar jött Ausztriába 2012-ben? Nem is ez a lényeg. A kisebb-nagyobb különbségekre és hasonlóságokra sem akarok kitérni köztem és a Keletiben téblábolók között. Végeredményben mindenki a boldogságot keresi. Szóval gondolkoztam,…

Frau Hinterreiter egy 77 éves, nyugdíjas hegedűművésznő. Gurulós járókerettel közlekedik, a csontritkulás durván eldeformálta a hátgerincét. A cipője tűnt fel elsőre: krémszínű, ránézésre 43-as ortopéd cipő, de a láb, ami benne van, biztos nem nagyobb, mint 37-es. Egy öregotthon udvarán ültem a halastó mellett, forrón sütött rám a déli nap és a velem szemben ülő asszisztensnek magyaráztam, hogy nem érzek elég értelmet a…

Volt egy gyönyörű hetem Elba szigetén, majd egy másik nagyon jó hetem otthon, a szabadságom fénypontja mégis a visszaúton, vonaton megismert 71 éves Magdi néni volt. Egészen Kolozsvárig képes voltam elviselni a mellettem ülő három pesti férfi irritáló dumáját és a velük utazó gyermeket, aki az egész utazás alatt kb tizenötezerszer fújta ki az orrát. Kolozsváron betelt a pohár és a…

Az esőt hallgatom. Ma is, mint mindig, két és fél másodperccel azután, hogy beértem a lakásba, zenét indítani lendült a jobb kezem. De meghallottam a kintről beszűrődő eső halk kopogását, és úgy három másodperc hezitálás után úgy döntöttem, most nem kell zene. Kiöntöm hát a lelkem, mert az segít. Eltévelyedtem. Úgy január-február óta érzem egyre intenzívebben…

Rohannak a napok és és kapkodok, hogy mindegyikből megtartsak magamnak egy pillanatot, miközben tudom, hogy a legfontosabb: elengedni mindent. Ez így elég komoly falat bekezdésnek, ezért hamar nyugodtabb vizekre evezek… Egy hónapja már, hogy eldöntöttem, minden nap csinálok valami apróságot, ami rám vall, és arról beszámolok itt a blogon. Nem keresek kifogásokat, kimondom kerek perec:…

Észrevetted, hogy este 10 után sincs még olyan sötét, mint márciusban 8 órakor? Ma és holnap még nőnek a nappalok. Ezek a kedvenc napjaim az évből – olyan simogató az esti levegő, olyan csalogató a természet. Most van az az időszaka az évnek, amikor minden napért kár: amit a négy fal között töltök amikor nem írok…

Krisna két madárhoz hasonlította az emberi lelket. Az egyik mindig a fák gyümölcseit csipegeti, mohó és csak azt nézi, hogy mindent azonnal megszerezzen, amit megkíván. A másik csak ül és figyel. Az első az egó, a második a felsőbbrendű én. Mindkét madárban könnyen magamra ismerek. A csipegetés már reggel elkezdődik, amikor kinyílik a szemem. A gondolatok…

Húsvétkor otthon volt velem egy osztrák kolléganőm. Tőle kérdezte meg édesanyám, hogy milyen vagyok a munkában. Erre ő röviden és tömören azt mondta: rideg és elutasító. Erre édesanyám azt válaszolta, hogy akkor inkább keressek más munkát, mert ez nem én vagyok.Tényleg nem én vagyok az, aki rideg és elutasít. De mégis van bennem valami, ami miatt…